TÖRTÉNELMI FOGALOMTÁR

Adósrabszolgaság

Agora

Allódium (majorság): A fölbirtokból a földesúr számára elkülönített, saját kezelésű része, melyet a jobbágyság robottal (munkajáradék) művelt meg.

Apostol (ógörög ’aposztolosz’, ’küldött’): Jézus Krisztus tanítványainak gyűjtőneve. A bibliai hagyomány szerint Jézusnak 12 tanítványa volt, az első apostol Péter. Feladatuk a kereszténység tanainak és tanításainak képviselete és terjesztése. Pál (Saul[us] – Paul[us], “pálfordulás”) apostol nem tartozott Jézus eredeti tanítványainak körébe, ugyanakkor a damaszkuszi úton történt látomása során közvetlenül tőle kapta az apostoli megbízatást, a hit terjesztésének és a keresztény egyház megalapításának feladatát (páli levelek az Újszövetségben).

Aranybulla

Aranyforint

Areioszpagosz (Árész-dombi tanács): Az ókori Athénban az arkhónok tanácsadó testülete, a korábbi arkhónokból állt. A hosszú ideig jelentős intézmény az athéni demokrácia kialakulásával fokozatosan veszített szerepköréből, hatalmából.

Arkhón (ógörög): Az ókori Athénben a polisz főtisztviselői. Az arkhóni testület 9 tagból állt. Hivatali idejük kezdetben halálukig, majd 10 évre, később pedig egy évre szólt. Hivatali idejük lejárta után az Areioszpagosz (Árész-dombi tanács) tagjai lettek.

Árumegállító jog

Bandérium

Bányaváros

Báró

Bencés rend (O.S.B., Ordo Sancti Benedicti)

Biblia: A szó jelentése, a fogalom értelmezése, a Biblia szerkezete, eredeti nyelve(i), műfajai, szinoptikusok, kanonizáció, apokrif iratok (apokrifek), történeti-művelődéstörténeti jelentősége; Biblia-fordítások (latin, német, magyar).

Céh: A középkori városokban az azonos mesterséget űző iparosok érdekvédelmi szerve, kezdetben elsősorban a kontárok ellen alapították. A termékekre vonatkozó minőségi és árszabályokat határoztak meg. A városok céheinek vezető polgárai a város irányításában is fontos szerepet játszottak.

Censor (latin): Magistratus az ókori Rómában, amely Kr. e. 443-tól létezett. Kezdetben patríciusok tölthették be, öt évre választották őket. A római polgárjoggal rendelkezők vagyonbecslését végezték el, amely az adózás és a politikai jogok gyakorlásának az alapja volt. Ők állították össze a senatus névjegyzékét.

Colonus (latin): A római császárkorban szabad bérlő. A nagybirtok (latifundium) egy részét a kései császárkorban – a rabszolgaság fokozatos visszaszorulása, csökkenése miatt – szabad állapotú embereknek adták ki művelésre, pénz-, illetve terményjáradék fejében. Később a colonus szabadságát korlátozták, “földhöz kötötték” (’földre ültetett szolga’), így a nagybirtokostól személyi függőség is kialakult.

Consul: (latin) A római köztársaság (res publica) korában (Kr. e. 510 – Kr. e. 27) a legfontosabb magistratus, a római állam élén álló két vezető (collegialitas), akiket évente (annuitas) választottak meg. A hivatalos római naptárban az éveket a consulokról nevezték el. A senatusszal közösen irányították a római köztársaságot. Háborúban a római hadsereg főparancsnokai is voltak. A nyilvánosság előtt 12 lictor kísérte őket (fasces).

Corvina, Bibliotheca Corviniana

Cserépszavazás (osztrakiszmosz): Az ókori Athénben Kleiszthenész vezette be, lényege, hogy segítségével eltávolítsák a poliszból az államra veszélyes politikusokat. Érvényes szavazás esetén a zsarnoki szándékkal meggyanúsított politikust 10 évre száműzték, ugyanakkor vagyonát megtarthatta. A szavazócserép az osztrakón. A cserépszavazásokat (ugyanúgy, mint a népgyűlést [ekklészia]) az athéni agora részét képező Pnüxön tartották.

Dictator: (latin): A római köztársaság (res publica) korában (Kr. e. 510 – Kr. e. 27) teljhatalommal felruházott választott tisztségviselő. Ezt a magistratust csak 6 hónapig lehetett betölteni.

Dominatus: (latin ’dominus’, ’úr’) Diocletianus császár (284-305) által 284-ben bevezetett államforma, melyben megszűnnek a köztársasági magistratusok, a császár pedig egyeduralkodóvá válik. Diocletianus ekkor vezeti be a tetrarchiát is.

Egyetem (universitas): Felsőoktatási intézmény, mely kiváltságokkal és autonómiával rendelkezett. A középkori egyetemek működési engedélyét a pápa hagyta jóvá. Az első európai egyetemek a XI. században Bolognában (1088-ban), Oxfordban és Párizsban (Sorbonne) alakultak meg. Az egyetem vezetője a rector (rektor), a facultasok (teológiai, jogi, orvosi) élén a decanok (dékánok) álltak.

Ékírás: Az ókori Mezopotámia területén elterjedt írásrendszer. A sumerek alakították ki, de az akkádok közvetítésével maradt fenn. A jeleket agyagtáblákra írták. Az írás elnevezése a háromszögletű pálcák lenyomataiból származik.

Ekklészia: (ógörög ’gyűlés’, ’közösség’) Az ókori Athénben a népgyűlés neve. A lgfontosabb döntések intézménye. A népgyűlés tagja lehetett minden, athéni szülőktől származó, 20. életévét betöltött, szabad állapotú férfi.

Eretnek, eretnekség: Az adott vallás és egyház hivatalos nézeteitől, tanításaitól, normarendszerétől eltérő álláspontot képviselő személy, illetve mozgalom. Az eretnekeket általában üldözték, vagy kiközösítették (excommunicatio).

Esküdtbíróság

Familiaritás

Fáraó: (’per aa’, ’magas ház’, ’palota’) Az ókori Egyiptom uralkodójának megnevezése, Hórusz sólyomisten leszármazottja, Ré fia, Alsó- és Felső-Egyiptom királya.

Haradzs

Harmincadvám (tricesima)

Hellenizmus: Művelődéstörténeti korszak a Kr. e. III. és a Kr. e. I. század között. A III. Alexandrosz (Kr. e. 336 – Kr. e. 323, Nagy Sándor) által meghódított keleti területeken a görögség letelepülése meghonosította a “görögös” kultúrát.

Hieroglifa, hieroglif írás: (ógörög ’szent véset’) A legkorábban kialakult egyiptomi írásrendszer, amely képszerű jelekből (piktogrammákból), fogalmi jelekből (ideogrammákból) és betűkből (zömmel mássalhangzókból) áll. Hieroglif feliratok találhatók a piramisok belső termeiben és kamráiban, illetve a járatok egy részében is, valamint az egyiptomi templomokon és obeliszkeken. A hieroglif írást 1822-ben Jean-Francois Champollion fejtette meg a rosette-i kő segítségével. Az ókori Egyiptomban még két további írásrendszer alakult ki, a hieratikus és a démotikus írás.

Honfoglalás

Hospes

Huszita, husziták, huszitizmus

Hűbérbirtok

Hűbéres (vazallus)

Hűbérúr (senior)

Hűbériség: A feudális gazdasági-társadalmi formáció jellegzetes személyi, kölcsönös függőségi rendszere.

Hűbéri lánc: A feudális berendezkedés jellegzetes kölcsönös függőségi viszonyrendszere. A kapcsolatok alapja a hűbérbirtok (benefícium, majd feudum). A hűbérúr a senior, a hűbéres pedig a vazallus. A kölcsönösség lényege, hogy a senior hűbérbirtokot adományoz vazallusának és szükség esetén megvédelmezi őt, aki viszont különféle szolgálatokkal tartozik neki.

Inkvizíció

Invesztitúra, invesztitúraharc: (latin ’investire’, ’felruházni’, ’kinevezni’) A (római katolikus) egyházi tisztségekbe és javadalmakba való kinevezés joga. Az invesztitúraharc első szakasza VII. Gergely pápa (1073-1085) és IV. Henrik német-római császár (1056-1106) között zajlott le. (VII. Gergely: Dictatus papae, 1075, IV. Henrik Canossa-járása, 1077. január 25-28., wormsi konkordátum, 1122)

Iszlám

Janicsár

Jobbágy: Földesúri fennhatóság alatt álló mezőgazdasági termelést végző személy. Az általa megművelt földnek (a jobbágyteleknek) csupán használója, ezért a földesúrnak szolgáltatásokkal tartozott (feudális járadékok: termény-, munka- és pénzjáradék).

Jobbágytelek: A földesúri birtok részét képező telki állomány, szerkezeti és funkcionális szempontból megkülönböztetjük a belső (porta) és a külső telket (szántó).

Kalifa

Kamara

Kamara haszna (lucrum camarae)

Kancellária

Kapuadó

keresztes hadjárat(ok)

Kilenced

Korán

Kormányzó

Koronavám

Köznemes, középbirtokos nemesség, bene possessionatus

Köztársaság (res publica)

Krüpteia

Kunok

Leviratus

Limes: (latin ’határ’) A Római Birodalom határvonala, amelyet Augustus uralkodás (Kr. e. 27 – Kr. u. 14) idején alakítottak ki. Arra törekedtek, hogy a birodalom határait a természetes határoknál (Rhaenus –Rajna, Danuvius – Duna, Alpus – Alpok, Carpathus – Kárpátok, Euphrates – Eufrátesz) építsék ki. A limes mentén számos római várost (polgárváros katonavárossal, vagyis légiós táborral) alapítottak.

Lovag, lovagi kultúra: Lovas, nehézpáncélos, fegyveres réteg tagja a középkori Európában, a X-XIV. század között.

Lovagrendek: A keresztes hadjáratok idején kialakult egyházi lovagrendek, amelyek a lovagi erényeket összekapcsolták a keresztény hit fegyveres védelmével: templomosok (templáriusok), 1118, johanniták (ispotályosok, 1120), német lovagrend, 1198.

Mezőváros (oppiudum)

Nádor (palatinus)

Nemes, nemesség

Néptribunus: (latin ’tribuni plebi’) A plebejusok secessioja (kivonulása) után, Kr. e. 449-ben hozták létre ezt a tisztséget. A plebejusok érdekvédelmét szolgáló tisztségviselő. Személye sérthetetlen volt. A plebejusokra vonatkozó törvények kapcsán vétójoggal rendelkezett. Kezdetben kettőt, majd tizet választottak.

Népvándorlás

Nyomásos gazdálkodás (két- és háromnyomásos gazdálkodás)

Országgyűlés, rendi országgyűlés

Ortodox egyház, ortodoxia (keleti kereszténység)

Osztrakiszmosz, osztrakon

Ősiség (aviticitas), háramlási jog (fiscalitas)

Pápa

Patrimoniális királyság

Patrícius: (latin, “akiknek atyáik vannak”, “jó atyákkal rendelkezők”) Róma alapítóinak (Kr. e. 753, ab urbe condita) számító latin nemzetségek leszármazottai. Hosszú ideig ők rendelkeztek politikai jogokkal, vagyonuk pedig az örökölt földbirtokból és az ager publicusból (közös földekből) bérelt (valójában szerzett, így tulajdonná vált) földterületekből állt.

Plebejus: (latin “töltelék népség” = “tömeg”) Szabad állapotú, de a patríciusoktól elkülönülő latin etnikumú réteg az ókori Rómában, hiszen hosszú ideig nem rendelkeztek politikai jogokkal (hatalommal) és vagyonuk is szerényebb volt. A plebejusok polgárjogi küzdelmei a római köztársaság (res publica) alapvető történetei közé tartoznak.

Pravoszláv egyház

Primogenitura: (latin ’elsőszülöttség’)

Proletariatus

Principatus: Augustus (Kr. e. 27 – Kr. u. 14) uralkodása idején kiépített kormányzati-hatalomgyakorlási forma (államforma), melynek lényege, a köztársaság látszata melletti egyeduralom. Ez a berendezkedés 284-ig, a dominatus bevezetéséig működött.

Provincia: A Római Birodalomhoz tartozó – Itálián kívüli – tartomány, élén római helytartó állt. A provinciák lakossága Rómának adózott, s hosszú ideig nem voltak politikai jogai. Az első provincia Szicília, az utolsó pedig Dacia volt.

Rabszolga: (latin ’servus’ ’szolga’, ’servi’ ’rabszolgák’) Az ókori társadalmakban jogfosztott, sőt saját személyiséggel sem rendelkező, más tulajdonát képező ember, “beszélő szerszám”. Az ókori Keleten számuk és arányuk kifejezetten alacsony volt (patriarchális, vagy háztartási rabszolgaság), Hellászban viszonylag jelentős rabszolgaréteg alakult ki, a Római Birodalomban a Kr. u. III. századig létszámuk folyamatosan növekedett.

Regále

Reneszánsz (rinascimento, renaissance)

Rend, rendiség, rendi monarchia

Robot: (szláv ’munka’) Feudális járadék, munkajáradék.

Római katolikus egyház

Román stílus

Romanizáció

Sámánizmus, sámán, táltos-hit, táltos

Senatus: (tanács) A római köztársaság (res publica) korában a főhatalom birtokosa, a törvények megerősítője és a magistratusok felügyelő testülete, a római külpolitika irányító testülete. A senatus taglétszáma folyamatosan növekedett: 100 – 300 – 600 – 900.

Senioratus

Skolasztika

Szabad királyi város (civitas)

Szászok

Székelyek

Szent, szentek, boldogok, szentkultusz, ereklye, legenda, szentté avatási eljárások (advocatus Diaboli, advocatus Dei)

Szent Korona, Szent Korona-tan

Szerzetes, szerzetesség (coenobium), szerzetes rend; remete, remeteség (eremitizmus)

Szpáhi

szultán

Tized (decima, dézsma): feudális járadék, egyházi tized.

Törzs, törzsszövetség

Triumvirátus: (latin “három férfi szövetsége”) Az 1. triumviatust Kr. e. 60-ban Iulius Caesar szervezte meg (Iulius Caesar, Crassus, Pompeius), ezt titkos szövetségként működött. A 2. triumviratus (Kr. e. 43) szervezésében Octavianus játszott fontos szerepet (O., Marcus Antonius, Lepidus).

Türannisz (tyrannis), türannosz (tyrannos)

Úriszék

Vajda

Várjobbágyság, várjobbágyok

Vármegye (comitatus), királyi vármegye, nemesi vármegye

Várnépek

Városállam (polisz)

Végvár, végvári rendszer

Vilajet, beglerbég, pasa

Zarándok, zarándoklat

Zikkurat(u): Toronytemplom Mezopotámiában, továbbá a templomgazdaság (redisztributív oikosz-gazdaság) elnevezése is.

Zsinagóga: (ógörög ’szünagógé’, ’a gyülekezés helye’) zsidó imaház. A jeruzsálemi kőtemplom lerombolása (Kr. u. 70) után azok az épületek és helyiségek, ahol a Tóra-tekercseket őrzik, és a zsidó vallás hagyományait ápolják.

Zsinat: (“gyűlés”) az egyházi ügyek megvitatása érdekében összehívott gyűlés.

Megjegyzés: A vastag betűkkel írott fogalmak értelmezése szükségtelen.

Németh György törétnelemtanár