Nyolcadik tétel: Verstan, verselemzés

Verstani alapfogalmak

Vers: ritmikus szöveg

Ritmus valamilyen elem szabályos ismétlődése

Verselési rendszerek

Időmértékes verselés: a ritmust a hosszú és rövid szótagok szabályos váltakozása adja

            Versláb: két vagy három, esetleg négy szótagból álló legkisebb ritmikai egység

            Verslábak

                        Fő verslábak

                                   Ereszkedő verslábak: vidám, pattogós hangulat

                                                Trocheus           — U

                                               Daktilus            — U U

                                   Emelkedő verslábak. ünnepélyesség, emelkedett hangulat

                                               Jambus  U —

                                               Anapaestus        U U —

                        Helyettesítő verslábak

                                               Spondeus           — —

                                               Pyrichius           U U

                        Egyéb verslábak

                                               Ionicus a minore U U — —

                                               Ionicus a maiore — — U U

                                               Choriambus                    — U U —

Ütemhangsúlyos verselés: a ritmust a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok váltakozása adja. Nem minden első szótag hangsúlyos, de minden hangsúlyos szótag első szótag. Nincs hangsúly: kötőszón, névelőn, névutón, módosító szavakon.

Gondolatritmus: a ritmust a gondolatok szabályos időközönkénti váltakozása adja

Szimultán verselés: ha az időmértékes és az ütemhangsúlyos verselés is egyszerre megvalósul

Rímelés

Rím: a szavak összecsengése, amely két szó hasonlóságán alapul

Rímfajták

Tiszta rím: a két szó utolsó magánhangzói és az azt esetleg követő mássalhangzók megegyeznek: tíz-víz; kap-lap

Önrím. Olyan rímfajta, amikor a sorok végén ugyanaz a szó áll (főleg dalokban)

Ragrím: a sorok végén lévő szavak csak azért rímelnek, mert ugyanazt a ragot kapták: házról-lapról

Asszonánc: a két utolsó magánhangzó megegyezik, de a mássalhangzók csak hasonlítanak: lap-rab

Kínrím: négy vagy több szótag rímel egymással

Kancsalrím: a mássalhangzók megegyeznek és a magánhangzók különböznek (megehetem-megihatom)

Kecskerím: a hangsorok megegyeznek, de a szóhatárok nem (egy kis pesti  vendélőbe egy kispesti vendég lő  be)

Rímképlet: jelrendszer, ami egy vers szerkezetét, a verssorok egymásutánjában a rímek megszabott helyét rögzíti. E jelrendszerben az egymással rímelő sorokat az ábécé ugyanazon kisbetűi, a rímtelen sorokat pedig az x betű jelöli

Rímképletek:

Páros rím: aa

Bokorrím: aaa…

Félrím: xaxa

Keresztrím: abab

Ölelkező rím: abba

Balassi-strófa: aab ccb ddb

Tercina: ababcbcdcdedefefgfghgh…

Költői eszközök

Képi költői eszközök: olyan költői eszközök, amelyekben két dolgot (a képi és a fogalmi síkot) azonosítják egymással valami szemléletes, képi természetű dolog alapján

Hasonlat: a képi és afogalmi sík összehasonlítása közös tulajdonság alapján. Mindig szerepel benne mint, akár vagy –ként

Metafora: a képi és a fogalmi sík azonosítása közös tulajdonság alapján

                        Teljes metafora: az azonosítót és az azonosítottat is megnevezi a költő pl. Zsuzsi egy angyal

                        Egytagú metafora: csak az azonosító van leírva, szövegkörnyezetből derül ki az azonosított.

Megszemélyesítés: az író élettelen tárgyat, állatot vagy növényt emberi tulajdonsággal ruház föl

Metonímia: csak a kép sík van leírva és összefügg a fogalmi síkkal, nem közös tulajdonság alapján (pl.: rész-egész viszony)

Szinesztézia: érzékterületek összekeverése

Allegória: részletesen kifejtett, hosszabb gondolatsoron, esetleg az egész művön végigvitt metafora

Szimbólum: olyan költői kép, melynek jelentése nem azonosítható egyértelműen, több jelentést is megenged; a képi elem önállósul, nem az értelemhez szól. A szimbólum is, mint az allegória, hosszabb gondolatsoron, akár egy egész versen is végigvonul, de attól eltérően nem magyarázható egyértelműen, az azonosító és az azonosított közt nincsenek részletmegfeleltetések; a szimbólum csak sejtet, sugall valami jelentést, de ez nem magyarázható racionálisan.

 A PIROSSAL JELÖLT RÉSZ A 9IK TÉTELHEZ KELL: Nem képi költői eszközök: azok a költői eszközök, melyek a nyelvi elemek elrendezésére épülnek. Ezekben a művészi hatás a szerkesztésből adódik

Ismétlés: az ismétlésben egy nyelvi elem tér vissza

Alliteráció: szókezdő hangok ismétlődése

Rím: sorvégi hangok összecsengése

Halmozás (vagy felsorolás): azonos mondatrészek ismétlődése

Fokozás: a felsorolásban fokozati erősödés figyelhető meg

Anafora: sorkezdő szavak ismétlődése két egymást követő vagy egymáshoz közeli verssorban

Párhuzam: mondatszerkezeti vagy értelmi ismétlődés a verssorok vagy tagmondatok között

Refrén: visszatérő verssorok egy költeményen belül, általában a versszakok végén

Variáció: az ismétlődő elem némileg megváltozva tér vissza

Figura etymologica: a variáció egyik fajtája, magyarul tőismétlés; a szótő más toldalékkal ellátva ismétlődik

Ellentét

Oximoron: a jelző és a jelzett szó ellentéte (pl.: sötétfényű tűz)

Paradoxon: látszólagos ellentmondás (pl.: nem lelé honját a hazában)

Chiazmus: a költő mondatrészeket fordított sorrendben ismétel

Izokolón: a költő mondatrészeket azonos sorrendben ismétel

Felcserélés

Inverzió: szokatlan szórend

Kihagyás

Ellipszis: tartalmi vagy nyelvtani szempontból lényeges rész elhallgatása (pl.: jaj, ki parancsom, élve szegiŕjaj ANNAK)

Költői kérdés: olyan kérdés, amire a válasz egyértelmű, amire nincs válasz vagy amire a választ a költő maga adja meg

A romantika

Irányzatai:

Aktív romantika: az a lényege, hogy az aktív romantikus gondolkodásúak szerint a világ rossz, de meg lehet javítani, ők erre törekedtek, ezzel vigasztalták magukat és a népet, reformerek

Passzív romantika: az a lényege, hogy a passzív romantikus gondolkodásúak szerint a világ rossz, de ebbe beletörődtek, meg sem próbálták megjavítani, ez hidegen hagyta őket

Petőfi Sándor: A XIX. század költői - Verselemzés

Bár a versben föltűnő asszonáncok népiesebbé teszik ezt az alkotást, az A XIX. század költői című mű mégis kevésbé a néphez, mint inkább a Petőfi korabeli költőkhöz szólnak.

Ezt az is alátámasztja, hogy megjelenik benne a költőkultusz, azaz a költők szerepének túlértékelése.

Arról szól, hogy mi az igaz költők feladata, s hogy milyen nehéz igaz költőnek lenni. Mindezt Petőfi egy aktív romantikus horáciuszi ódában mondja el. Ez könnyedén bebizonyítható: arról ír, hogy milyen rossz a népnek és hogy ez ellen tenni kell, míg megszűnik a szegénység és mindenki teljesen egyenlőnek számít majd. Szerinte a költők feladata az, hogy erre buzdítsák a népet, és az élére álljanak, vezéreljék azt. A költőket bibliai lángoszlopokkal, a népet Mózes népével, a végcélt a Kánaánnal azonosítja, így más felfogás szerint akár bibliai példázatként értelmezhető. A halál mindkét értelmezésben megváltásként fogható föl. A  költők felmagasztalása és a tanító jelleg miatt horáciuszi óda a költemény.

A bevezetésben említett asszonáncokkal tisztarímek párosulnak és az egész vers félrímekből áll, azaz a rímképlete xaxa. Ez az együttes feszültséget kelt. Főleg, ha ehhez még spondeusok és emelkedő jambusok is társulnak, mivel a vers időmértékes verselésben készült. Ezt a hangulatot Petőfi azzal tetőzi, hogy a már említett dolgok közé izokolónokat és anaforákat vegyít, amik szintén fokozzák az érzelmeket. Ezek után a pozitív végkicsengést már nem biztos, hogy annyira pozitívnak érezzük, túl hamar vált érzelmeket.

A verset mégsem e szempontok alapján osztanám részekre, hanem inkább állítás – érvelés alapján. Az első versszak elmondja, hogy nem válhat mindenkiből igaz költő. A második versszaktól a végéig megtudjuk, hogy Petőfi felfogása szerint miért is nem lehet- és miért nehéz jó költővé válni, annak megmaradni, és hogy mi az igaz költők feladata, milyen az életük. Ezt a két részt (az első versszakot és a másodiktól az ötödik versszakig tartó részt) akár fel is lehetne cserélni, de így nagyobb hatást kelt.

 
                                                                                                                Írta és fölrakta: Marci